A beregi víztározás előzetes vizsgálata

A beregi táj is egyre súlyosabb vízhiánnyal küzd, ami egyaránt veszélyezteti a természeti értékeket, és a gazdálkodás lehetőségeit. Ezt a tendenciát korán felismerve készült el 2018-ban a Beregi árapasztó tározó rendszeréhez illeszkedő, azt szervesen – további műszaki létesítményekkel- kiegészítő Beregi tájgazdálkodási projekt. A tájgazdálkodási funkció lehetőséget biztosít a Beregi térségben a Tisza vizének rendszeres gravitációs kivezetésére, ezáltal a vízre alapozott tájhasználatra, gazdálkodás kialakítására. A rendszer gravitációsan természetesen csak abban az esetben működik, ha megfelelő szintű árhullám alakul ki, ekkor a tájgazdálkodási zsilipen keresztül jut be a víz az elosztó rendszerbe. A hosszú távú tendencia azonban csökkenő árvízi vízszinteket mutat, ami miatt mára évente csupán néhány napra korlátozódik a gravitációs vízkivezetés lehetősége. Kellően magas vízszint hiányában pedig csak szivattyúzással lehet vizet juttatni a rendszerbe.

A projekt keretében a szakértői javaslatok alapján 2 db napelemes szivattyútelep megtervezésére került sor. A két, hatóságokkal is egyeztetett helyszín Tivadar és Tarpa település mellett található. A tervek szerint a két zöldenergiával működtetett szivattyútelep által biztosított vízmennyiség folyamatosan, hosszabb távon is biztosítani tudja a beregi térség ökológiai vízszükségletét. A beregi területek folyamatos vízpótlása környezetbarát és költséghatékony módon napelemes táplálású elektromos szivattyúkkal oldható meg. A folyamatosan vízzel ellátott táj sokkal inkább aszálytűrő, ezáltal a Bereg gazdag természeti értékei kevésbé sérülnek.

Elkészült a további víztározó kapacitások kialakításának előzetes vizsgálata a Beregben. A kiterjedt hatáshoz, szükséges további olyan mély fekvésű területeket is igénybe venni a vízvisszatartásra, amelyek mezőgazdasági művelés alá lettek vonva. A közeljövőben szükséges azon területek kijelölése, melyek automatikusan elárasztásra kerülhetnek. Ezen területek tulajdonosait ugyanekkor érdekeltté kell tenni a megváltozott területhasználatban, ezért szükséges egy újfajta, a klímaadaptációt segítő támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése.

Előzmények

A Beregben – mely terület túlnyomó többsége természetvédelmi érintettséggel bír – 2014-2015. között a „Beregi komplex árapasztási és ártérrevitalizációs fejlesztés” és a 2017-2018. között a „Tájgazdálkodási infrastruktúra fejlesztése a Beregben és benne a Beregi árvízszint csökkentő tározó területén” című KEHOP projektekben megvalósult tájgazdálkodási funkcióval – megfelelő szintű árhullám esetén – biztosítva lett a „szelíd árasztás” lehetősége, a Tiszából a vízelosztó rendszerbe való gravitációs vízbevezetéshez, tájhasználathoz és a vízkészletgazdálkodáshoz. 2019-től a Tisza vízkészletéből gravitációs úton – a hidrometeorológiai viszonyok függvényében – két helyen Tarpánál és Tiszaszalkánál a Beregi öblözet irányába több alkalommal került sor vízpótlások végzésére. A bevezetések száma és időtartama azonban az utóbbi időszakban nagyon megritkult – évente csak néhány napra korlátozódik – a kellően magas vízszintek hiánya és tartóssága miatt. A tájgazdálkodási fejlesztéssel több helyen van lehetőség helyi vízvisszatartásra, melyek egyrészt a természetes vizes élőhelyek revitalizációját, másrészt a tájgazdálkodást segítik elő, valamint ezekkel a vízvisszatartási lehetőségekkel a torkolati létesítmények terhelése is csökkenthető.

Az ökológiai és tájgazdálkodási vízigények azonban – az előzmény projektek adta lehetőségekkel – nem kerültek teljes mértékben kielégítésre. A koncepciótanulmányban javasolt megoldásokkal, továbbá a Beregi árapasztó műtárgy tiszai szelvényénél későbbiek során megvalósuló állandó szivattyús vízpótlás lehetőségének megteremtésével még több víz fog jelentkezni a vízrendszerben, ezért ezek tárolásához, valamint a kiterjedt víz- és tájgazdálkodási hatás eléréséhez szükséges további olyan mélyfekvésű területeket is igénybe venni a vízvisszatartásra, amelyek – a korábbi tartós szárazság következtében – jelenleg mezőgazdasági művelés alatt állnak, vagy más irányú a hasznosításuk. A közeljövőben szükséges azon területek kijelölése, melyek automatikusan elárasztásra kerülhetnek. Ehhez azonban figyelembe kell venni a területen gazdálkodók érdekeit, szempontjait. A tulajdonosokat érdekeltté kell tenni a megváltozott területhasználatban, ezért indokolt lenne egy újfajta a klíma-adaptációt segítő támogatási rendszer kidolgozása és bevezetése.

A Bereg területén annak érdekében, hogy a keletkező belvizeket, illetve a Tiszából történő vízpótlás többletvizeit megfelelően el tudjuk helyezni, szükség van a területen további tározókapacitások kialakítására. Ily módon az egyre gyakoribbá váló, „extrém” hidrometeorológiai körülmények – mind a nagyfokú aszály, mind az átlagnál csapadékosabb, vízbő időszakok – szélsőségeit képesek legyünk minél hatékonyabban kezelni.

Fejlesztés célkitűzése:

• legyenek növelve a Bereg víztározó kapacitását szolgáló területei, ezáltal csökkentve a területről távozó vízmennyiséget.
• növelni a vízilétesítmények vízmegtartó képességét, javítva a térség vízháztartását.
• a vízháztartás, víztározó kapacitás bővítésével a természeti értékek állapotának további javítása, revitalizációjuk fokozásának elősegítése.
• előirányozni a jelenlegi rendszer létesítményeinek [csatornák, műtárgyak] esetlegesen szükséges rekonstrukcióját a hatékony üzemeltetés érdekében.
• a halászati, mező-, erdő-, és vadgazdálkodási lehetőségek fokozottabb támogatása.
• lehetőség nyújtása a turisztikai, rekreációs fejlesztéseknek.

További olyan mélyfekvésű területek feltárása, melyek kisebb-nagyobb műszaki beavatkozásokkal kapcsolhatók a vízelosztó rendszerhez és ezek által lehetővé válik – víztározó kapacitásuk kihasználása révén – a beregi területen keletkezett belvizek, illetve a Tiszából történő vízpótlás többletvizeinek további felhasználásig történő tározása, ezáltal segítve a klímaalkalmazkodást, a természetvédelmet, a vizek többcélú hasznosítását, a felborult vízháztartási egyensúly helyreállítását.

Tervezett műszaki beavatkozások

A fenti célkitűzések teljesítéséhez a projekt területét – melynek túlnyomó többsége természetvédelmi oltalom alatt áll, valamint a magyar-ukrán határszakasz által is érintett – 11 tervezési részterületre, kazettára osztottuk és ezeken belül végeztük el a szükséges vizsgálatokat. A terület vízgazdálkodásának javítása érdekében 2 üzemállapotot vizsgáltunk, azt feltételezve, hogy a szükséges mértékű vízmennyiség rendelkezésre áll.

Az egyik ezek közül a BI. üzemállapot – ez a korábbi fejlesztéseknek köszönhetően, további beruházási beavatkozás nélkül – a területen jelenleg végrehajtható, illetve már többször megvalósításra került. Ekkor a Bereg jelentősebb csatornáiban – a vízpótlás és/vagy vízvisszatartás következtében – a megépített műtárgyak [zsilipek, fenékgátak] segítségével a vizeket – szabályozott módon – a mederben tározzuk, úgy, hogy nem érintünk közvetlenül magántulajdonú területeket. Elsősorban a rendszer feltöltésére kerül sor ebben az ütemben. Ezek a csatornák és a vízszintszabályozásban részt vevő műtárgyak főleg állami tulajdonban, a FETIVIZIG kezelésében vannak [1. melléklet]. A mederben tározott vízmennyiségekkel olyan állami tulajdonú területek is eláraszthatók, amelyek kapcsolódnak ezekhez a csatornákhoz pl. a csatornák nyomvonalainak részét képező holtmedres szakaszok, valamint a korábbi beruházások során igénybe vett régi anyagnyerő helyek.

A BI. üzemállapotban ~ 0,27 km2-en 793.405 m3 víz tárolható be. A gazdálkodók tevékenységük során nincsenek korlátozva, a talajvízszint emelésében és a mikroklíma javításában a tározás hatása mérsékeltebben jelentkezik.

A BII. üzemállapot során feltártunk olyan, már nem csak FETIVIZIG kezelésű, hanem más állami és egyéb tulajdonú mélyfekvésű területeket [víztesteket], [2. melléklet], melyek kapcsolódhatnak a meglévő vízelosztó rendszerhez, annak mértékadó vízszintje felett és ezek maximális víztározó kapacitásának kihasználásával lehetséges lesz a területen keletkezett belvizek, illetve a Tiszából történő vízpótlás többletvizeinek a területen való tározása további hasznosítása. A víztestek elárasztásához minden érintett földtulajdonos, gazdálkodó, valamint a HNPI hozzájárulása szükséges.

A BII. üzemállapotban ~ 9,32 km2-en 5.849.312 m3 víz tárolható be a mederben és a víztestekben összesen.

A Bereg vízháztartásának lehető legnagyobb mértékű pozitív hatásának elérése érdekében, a csatornamedrekben, az időszakos elárasztásokra szolgáló ideiglenes vízvisszatartási helyeken és az állandó víztározókban van lehetőség a vizek visszatartására. Az üzemállapotban, a 11 kazettában összesen 47 db víztest került lehatárolásra, melyek vizsgálataink szerint feltölthetők, vízzel ideiglenesen, vagy állandó jelleggel. A vízpótlások, az ideiglenes, illetve az állandó tározók tervezésekor a „zöld megoldások” alkalmazását igyekeztünk előtérbe helyezni a „szürke megoldásokkal” szemben, arra törekedtünk, hogy minél inkább ökocentrikusabb, környezetbe illő fejlesztések valósuljanak meg. A fentieket szem előtt tartva elsősorban a természetes „mélyületeket” kihasználva terveztük a víztesteket, illetve a tározókat.

Az időszakos tározásoknál a helyben keletkező, vagy a csatornák által szállított, összegyűjtött vizek egy duzzasztó [szabályozható zsilip, fix küszöbű duzzasztómű /természetközeli megoldás/akár földáttöltés] létesítésével, olyan módon tarhatók meg a csatornameder megtelése mellett, hogy a vizek szabályozottan lépjenek ki a mederből a környező területek árasztása érdekében. Hatására jelentősen növelhető a vizek helybeli hasznosulása, a talajvízszintek maximális mértékű emelése, a rétegvíz irányába történő utánpótlódás. Ezek az időszakos elárasztások, tehát hozzájárulnak az érintett területek mikroklímájának javulásához. A területen a víztestekből 36 db szolgál ideiglenes vízvisszatartási helyként. Ezek területe összesen ~ 559 ha, a tárolt vízmennyiség 2.736 em3.

A víztestekből 11-et javaslunk állandó tározóként megvalósítani. Ezek közül kettő,( a Jándi-legelői és a Nagy-tagi, ) tározórendszer , a többi állandó tározóként jelölt víztest önálló tározóként funkcionál.