A Dél-nyírség vízpótlásának előzetes vizsgálata

A 19. század második felétől kezdődően megvalósított csatornahálózatot –a társadalmi elvárásokhoz igazítva- a minél hatékonyabb vízelvezetés érdekében alakították ki. Ez a Nyírségben eleinte „egészséges” mértékű víztelenítési folyamatot indított el, azonban ez a folyamat az 1990-es évek elejétől már kiszáradás kezdeti jeleinek megjelenését eredményezte, hasonlóan a Duna-Tiszaközi Hátsághoz. Elindult a szárazodás.

Mára a klímaváltozással összefüggésben egyre gyakrabban bekövetkező aszályok hatására a Nyírségben – azon belül a Dél-Nyírségben is- a kiszáradási folyamat felgyorsult, nagymértékű vízhiányt eredményezve. A talajvízszintek soha nem látott mélységekbe süllyednek, ami miatt az azt addig megcsapoló felszíni vízfolyások kisvízi vízhozamai csökkennek, gyakran teljesen kiszáradnak. Tározók, tavak többségében egyre hosszabb időszakokra kiszáradnak.

A Nyírség vízpótlásának a gerincét a „Nyírség vízgazdálkodásának fejlesztését (vízpótlás, víztározás, helyi vízvisszatartás) célzó projektelőkészítés” című KEHOP 1.3.0-15-2022- 00034 azonosítószámú projektben megtervezett 87 km hosszúságú nyomóvezetékpár jelenti. A tervezett nyomóvezetékpár biztosítaná Észak-, Kelet- és Dél-Nyírség vízpótlását Q=5,0 m3/s folyamatos vízhozammal. A Vásárosnaménynál tervezett vízkivétel kapacitása 3,5 m3/s.

A kivett vízmennyiség területileg az alábbiak szerint oszlik el:

• Nyírség területére 2,0 m3/s (távlati cél 3,0 m3/s)
• Kelet- Nyírség területére 0,5 m3/s (távlati cél 0,75 m3/s)
• Dél- Nyírség területe: 1,0 m3/s (távlati cél 1,25 m3/s)

A koncepciótanulmány a Dél-Nyírség mikroklímáját, vízháztartását javító fejlesztési javaslatokat tartalmazza. A tervezési terület nagysága 1452,4 km2. A Dél-Nyírség teljes területén időszakos vízfolyások vannak. Folyamatos, biztosított vízkészlet, vagy források a területen nincsenek. Az utóbbi évtized időjárásváltozása miatt a vízhiányos időszakok már nem csak nyáron jelentkeznek.

Fejlesztés célkitűzése:

• a vízre alapozott tájgazdálkodás lehetőségének megteremtése;
• a Tiszából történő vízátvezetéssel a terület felszíni vízkészleteinek növelése, csökkentve a térség aszályterhelését, egyidejűleg növelve a terület gazdasági potenciálját;
• a terület mikroklímájának, a talaj vízháztartásának javítása, a térségi talajvízszintsüllyedés megállítása.

Fejlesztés hatása:

• megállítható a természeti értékek degradációja, elősegíthető azok revitalizációja;
• lehetőséget ad a turisztikai, horgászati, rekreációs fejlesztéseknek;
• csapadékbő időszakban a belvízekkel gazdálkodás is megvalósulhat a megújuló, kibővítendő rendszerelemekkel.

Az előkészítő tanulmány tartalma

Előkészítő tanulmány összeállítása a további tervezés megalapozása érdekében, a lehetséges műszaki változatok azonosítása, értékelése és a projektfejlesztés irányának, költségének meghatározása érdekében szükséges. A tanulmány vizsgálatai kiterjednek:

• a vízpótlás vizsgálatára, ami elsődlegesen a Tisza folyó vízkészletéből származhat,
• a területen való vízvisszatartásra (elöntésre), víztározás lehetőségének áttekintésére új tározók kiépítésével (pl. a vízleadó pontok környezetében
• kiegyenlítő tározók telepítése), csatornamedrekben és területen való visszatartásra, természetvédelmi célú vízvisszatartásra, a talajvízszint megemelésére,
• a meglévő vízgazdálkodási rendszer átalakítására, fejlesztésére. Ez magában foglalja a csatornák és műtárgyak alkalmassá tételét vízvisszatartásra, tározási és szivattyúzási kapacitások növelésére, és a monitoring rendszer kialakítására,
• a vízvisszatartásra alkalmas mélyfekvésű területek – pl. lápok, rétek, legelők – feltárására (lehetőség szerint több ezer hektár nagyságban!).

A koncepciótanulmány ismerteti a vízleadási lehetőségeket, a lehetséges műszaki megoldásokat, meglévő és új tározók építésére tesz javaslatokat. Ugyanakkor a vízvisszatartás többféle lehetőségeit, módozatait is számba veszi, mellyel jelentős számú ponton lehet a térségi vízháztartást javítani, ezáltal a természetvédelmi, az ökológiai és klimatikus célkitűzéseket erősíteni.

Évszázadok óta foglalkoztatja az itt élőket, hogy Debrecent jelentősebb felszíni vízhez juttassák. A Hajdúhátság vízrajzi, geográfiai sajátosságaiból adódóan sosem volt Magyarország vizekben bővelkedő vidéke, ám a XX. század előtti igényeknek megfelelő mennyiségű víz többnyire rendelkezésre állt. Az 1970-es években Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszerként (HTVR) elindított, később a 2000-es évektől CIVAQUA néven továbbfejlesztett vízpótlási elképzelés több évtized alatt valósul meg. A Dél-Nyírség vízpótló rendszer hatásterülete és a CIVAQUA hatásterület egy kisebb területen átfedésben van. A koncepciótanulmányban a Fancsika-I., Fancsika-II., Fancsika-III. tározók és Vekeri-tó kapcsán tervezett munkálatok a CIVAQUA fejlesztési elképzeléseiben várhatóan megvalósulnak, mivel CIVAQUA folytatására a 1041/2024. (III. 4.) Kormányhatározatban szerepel a „Hajdúhátság vízgazdálkodásának fejlesztése – CIVAQUA program” .

A tanulmányt készítő munkacsoport szakértőiben a tervezési folyamat közben a Dél-Nyírség vízpótló rendszer eredeti céljaként kitűzött tervezési koncepció továbbfejlesztésére vonatkozó igények fogalmazódtak meg. Az adatgyűjtés, a terepen gyűjtött tapasztalatok, az időjárásváltozás és a vízháztartási helyzet folyamatos kedvezőtlen átalakulását eredményező mutatókkal összefüggésben a vízleadás növelése, tározási lehetőségek, üzemrendek átgondolása szerepel javaslataink között.

Olyan műszaki beavatkozásokat határoztunk meg, melyek fenntartható módon, stabilan biztosítják a vízpótlást, víztározást, vizek helyben tartását, segítik a klímaalkalmazkodást, a természetvédelmet, a vizek többcélú hasznosítását, a felborult vízháztartási egyensúly helyreállítását.

1. Vízpótlás megvalósítása

A Dél-Nyírség vízpótlását célzó tervezés kiindulási feltétele volt, hogy a nyomóvezetékből ezen a területen 1,0-1,25 m3/s használható fel vízpótlásra. Egyidejű vízpótlás esetén, még a tározók bevonása mellett is kb. 0,1-0,4 m3/s vízhozam táplálhatná a vízleadó útvonalak felső szakaszát enyhítve ezzel a hosszú ideje fennálló vízhiányos helyzeten. A tanulmány készítése során megfogalmazódott, hogy a Dél-Nyírség területén kivehető vízmennyiség 3-4 m3/s-ra növelésével, a tározók állandó üzemeltetésével már tartósan is érezhető javulást érhetnénk el a térség vízháztartásában.

A kiindulási tervben még három vízleadási pont szerepelt. A három vízleadási pontból kettő a Kati-ér (13, 16) és egy a Nagy-ér (9) vízrendszerét érintette, mely főbb vízfolyások a Dél-Nyírség két szélén a Keleti és Nyugati oldalán találhatók, szükségesnek tartottuk a közbenső csatornák bevonását is a vízpótlásba. Ezért negyedik új vízleadási pontként a Gúti-ér (9B) felé történő vízleadást jelöltük ki, melyhez kb. 3 km új zárt nyomóvezeték építése szükséges.

A terület bejárása alapján az eredeti tervekben szereplő 9 jelű pont áthelyezését javasoltuk 450 m-rel, ennek megfelelően az új pont 9A pontként szerepel a továbbiakban. Ennél a pontnál egy kiegyenlítő tározó és egy osztóműtárgy létesítésével két vízleadó útvonalon, két külön vízgyűjtőn javíthatunk a vízháztartási helyzeten. Ennek megfelelően a nyomóvezeték nyomvonalának kismértékű módosítása is szükségessé válhat az 5. sz. nyomásfokozót követő szakaszon.

2. Víztározás fejlesztése

Új víztározók építése

A vízkészletek területi, időbeli elosztásához a vízleadási pontoknál új tározók építését javasoltuk. A helyszínválasztást a vízfolyások hossz-szelvényeinek, a kijelölt vízvisszatartási helyek megvizsgálásával, valamint a korábbi tervek által feltárt lehetséges tározási helyek figyelembevételével, szintvonalak mentén történő lehatárolással végeztük el. Tervezett magaslati tározóterek a vízátadási pontok környezetében, a vízátadás folyamatosságának biztosítása céljából.

Új állandó tározók műszaki paraméterei

	Tározó neve	Vízfolyás neve	Szelvényszáma (km)	Térfogata (millió m3)	Felülete (ha)	Max. tározási vízszint (mBf.)	Átlagos vízmélység (becsült)
1.	Ligetiéri	Vízátadási hely Ligetiéri 4	4 + 030	0,07	6,2	143,8	1,2
2.	Katiéri	Vízátadási hely Kati ér	69 + 070	0,3	29,1	152,10	1,0
3.	Gútiéri	Vízátadási hely Gúti ér	31 + 970	0,04	2,1	156,00	1,7
4.	Lugosiéri	Vízátadási hely Lugosi ér	8 + 725	0,003	0,053	162,5	5,5
			Összesen	3,113	37,453

Az elöntésre tervezett területek mind magántulajdonban vannak, ezért a területek igénybevételének költsége jelentős hányadát teszi ki a beruházás megvalósítási költségének. A legtöbb javasolt tározási hely valamilyen természetvédelmi védettséget élvez, ezért a munkacsoportba természetvédelmi szakértőt is bevontunk. A részletes tervezési, előkészítési folyamatban a természetvédelmi hatósággal egyeztetni szükséges a műszaki beavatkozási lehetőségeket. A tározók lehetővé teszik, hogy a vízleadási pontok felváltva, akár szakaszosan üzemelhessenek, kihasználva a nyomóvezeték teljes vízszállító kapacitását. Ez által a beépített szivattyúk optimális munkaponton gazdaságosan működtethetők.

Helyi vizek visszatartása a területen (időszakos elárasztások)

A tervezési területen 75 olyan vízvisszatartási helyszínt jelöltünk ki, amelyek a vízpótlási útvonalaktól 1000 méteres távolságon belül helyezkednek el. Ezeken a helyszíneken így nem csak a helyben keletkező vizek visszatartására nyílik lehetőség, de mesterséges vízpótlásuk is megoldható. Vízigényük pontos becslésére jelen munka során számos körülmény miatt nem nyílik lehetőség, inkább egy kiviteli tervezés tudja megadni annak kereteit. Ilyen körülmény például, hogy az egyes helyszínek természeti tulajdonságai, és a visszatartás célja is eltérő lehet. Jelen tervezési munka során 20, 30 és 40 cm-es vízmélységekkel számoltunk, ezek összefoglaló táblázatát a 7.53 melléklet tartalmazza. Optimális esetben 2 millió 300 ezer m3 víz tartható vissza ezeken a területeken. Ez a mennyiség az ökológiai és természetvédelmi állapot megőrzése, a térségi talajvízszintek süllyedésének megállítása, illetve a Dél-Nyírség vízpótló rendszer belső vízkormányzása szempontjából is számottevő.

A Dél-Nyírség területen az előbb említett 75 db vízvisszatartási lehetőségeken túl még másik 20 vízvisszatartási helyszínt jelöltünk ki, ahol a helyben keletkező, csapadékból keletkezett vizeket lehet visszatartani (a vízpótlási útvonaltól 1000 méternél távolabb esnek). Az egyes területek vízigényének pontos becslésére jelen munka során számos körülmény miatt nem nyílik lehetőség, inkább egy kiviteli tervezés tudja megadni annak kereteit. Ilyen körülmény például, hogy az egyes helyszínek természeti tulajdonságai, és a visszatartás célja is eltérő lehet. A lápos területek többségénél nincs diszkréten körülhatárolt meder, hanem a mély pontoktól fokozatosan emelkedik a terep, ezért néhány centiméteres szintemelés jelentős területi növekedést eredményezhet.

A láp-, és mocsárrétek tavaszi árasztása fontos, de a kaszálások idejére célszerű meghagyni a leszáradásuk lehetőségét, mivel biodiverzitásuk fenntartásában fontos a kaszálásos használat. Túlárasztással kiirthatjuk például a zsombékos lápi társulásokat is, melyek helyén kevésbé értékes mocsári nádasok jöhetnek létre. A szikes tavak és mocsarak esetén természetvédelmi szempontból talán kevésbé aggályos a pontos vízszint beállítása. Ezek viszont többnyire szántókkal vannak körülvéve, ezért a mezőgazdasági érdekek beépítése meghatározó jelentőségű. Mindez azt támasztja alá, hogy a visszatartások szintjének megállapítása minden esetben egyedi felmérést és tervezést igényel. Jelen tervezési munka során 30, 40 és 50 cm-es vízmélységekkel számoltunk. Optimális esetben becslésünk szerint 600 ezer m3 víz tartható vissza ezeken a területeken. Ez a mennyiség az ökológiai és természetvédelmi célok szempontjából számottevő.

Medertározások

A belvízvédekezés folyamán a belterületek védelme érdekében több helyen valósult meg az elmúlt időszakban a Dél-Nyírség területén a mederben és a környező mélyebb területek igénybevételével vízvisszatartás, melyek együttesen, mintegy 65 ezer m3 víz visszatartását teszik lehetővé. Mivel ezen vízvisszatartások nem csupán a csatornák medrében történhetnek, ezért az elöntésekkel érintett területhasználók kártalanítási igényeit is fegyelembe kell venni.

A tervezési területen jelenleg természetvédelmi célú medertározások is vannak. Az elmúlt évtizedekben alkalmazott nyolc helyszínen 11.974 m3 víz mederbeli tározására alkalmazott lehetőség jelenleg is példaként szolgálhat. A természetvédelmi és belvízvédelmi célú meglévő vízvisszatartásokon kívül a projekt területen további, összesen 42 medertározási helyszínre tettünk javaslatot, egyeztetve a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal. Ezek a medertározási helyszínek is többségében olyan területek, ahol a terepi adottságok miatt nem kizárólag medertározás, hanem területi elöntés is megvalósul. A vízvisszatartás és ezáltal a csatornák menti talajvízszint emelés is megvalósítható a mélyebb beágyazódású csatorna szakaszokon kisebb, egyszerű ideiglenes vagy állandó duzzasztóműtárgyak, ill. betétpallózások segítségével.

Ha közvetlen öntözési célt nem is szolgálhatnak, a talajvízre gyakorolt hatásuk révén is kedvezően hatnak a mezőgazdaságra, erdészetre, javítják a terület mikroklímáját, és vadgazdálkodási szempontból is jelentősek. Jelen tervezési munka során 30, 40 és 50 cm-es vízmélységekkel számoltunk. Becslésünk szerint a legkisebb (30 cm-es) vízmélység esetén is 3,3 millió m3 víz tartható vissza ezeken a területeken.

3. Jelenlegi vízgazdálkodási rendszer rekonstrukciója

Célszerű a jelenlegi vízgazdálkodási rendszer egyszeri, a teljes rendszerre kiterjedő rekonstrukciója. A Dél-Nyírség területén található már meglévő tározók összkapacitása ugyanis 13,2 millió m3, amiből a mesterséges vízpótlásba is bevonható tározók kapacitása 10,385 millió m3. (Megjegyzés: a Martinka I.-II. és a Bagaméri I.-II. szükségtározók területén az állandó vízborítás természetvédelmi okokból nem javasolt, de egy időszakos tavaszi elöntés jótékony hatású lenne.) Ez önmagában olyan mennyiség, ami jelentős az ökológiai és természetvédelmi célok, a térségi talajvízszintek süllyedésének megállítása, illetve a Dél-Nyírség vízpótló rendszer belső vízkormányzása szempontjából is.

A tervezési terület belvizeinek két fő gyűjtőcsatornája a Nagy-ér és a Kati-ér, amelyek közös befogadója a Kálló-ér. A tervezési terület kisebb Ny-i részén a Kondoros-csatorna vízgyűjtője, K-i részén az Ér-főcsatorna vízgyűjtőterületével egészül ki jelen tanulmány. A tervezési terület vízgyűjtőjén összesen 1 597 413 m belvízelvezető csatorna található, amelyek egy része (299 507 m) főművi csatorna, másik része (1 069 782 m) állami tulajdonú, de forgalomképes belvízcsatorna, harmadik része pedig (228 123 m) önkormányzati vagy magánkezelésű csatorna. A csatornák, tározók állapota az utóbbi évtizedekben jelentősen leromlott, feliszapolódtak, vízinövényzettel terheltek, műtárgyak elöregedtek. Szükséges a medrek iszaptalanítása, növényzet eltávolítása, műtárgyak, vízmércék felújítása.

A kitermelt iszap elhelyezése történhet a csatorna parti, vagy más néven kezelő sávjában, illetve ahol ez nem lehetséges (pl. beépített területek, utak mentén, túl nagy mennyiségű iszapkitermelés helyszínein) el kell szállítani. Van lehetőség a csatornával határos mezőgazdasági területeken is a kitermelt iszap elhelyezésére, azonban ezekben az esetekben a vonatkozó szigorú jogszabályok betartása elengedhetetlen. A termőföldön való mederiszap elhelyezésnél „A talajjavító mederanyag és a kezelt mederiszap termőföldön történő felhasználásának szabályairól szóló 190/2023. (V. 22.) Korm. rendelet előírásai szerint kell eljárni.

4. Egyéb kapcsolódó fejlesztések

• Monitoringrendszer fejlesztése (elvégzett beavatkozások hatásainak folyamatos figyelése). A meglévő monitoring hálózat fejlesztése különös tekintettel a meteorológiai, a felszíni és a felszín alatti vízháztartási viszonyok (talajvíz, rétegvizek) eddigieknél alaposabb megfigyelése érdekében. (új távjelzős vízmércék telepítése, meglévő vízmércék felújítása és távjelzőssé alakítása, új talajvízkutak építése, új rétegvízkutak építése, meteorológiai állomáshálózat bővítése)
• A felszíni és felszín alatti vízháztartási viszonyok eddigieknél is alaposabb szimulációs modellezése, egyrészt a dinamikus (rugalmasabb) vízkészletgazdálkodás megvalósítása, a beavatkozások folyamatos hatáselemzése, valamint az operatív üzemirányítás segítésére.
• Üzemirányítási rendszer kialakítása a fenntartható és folyamatosan üzemeltethető rendszer biztosítására.
• Ingatlanrendezés szükséges több meglévő vízilétesítmény és a tervezett létesítmény esetében. (kisajátítások, művelési ágból kivonások, szolgalmi jogok rendezése, stb.)
• Létszám- és eszközszükséglet biztosítása. Az előirányzott új vízpótló és vízgazdálkodási rendszer szakszerű, megbízható, stabilan magas szakmai és műszaki színvonalon történő üzemeltetése, fenntartása megfelelő összetételű szakember létszámot igényel. Ugyanezen szakterületek feladattellátásához, az új létesítmények fenntartásához jelentős gép- és eszközszükséglet merül fel.