A Kelet-nyírség vízpótlásának előzetes vizsgálata

A 19. század második felétől kezdődően megvalósított csatornahálózat –a társadalmi elvárásokhoz igazítva- a minél hatékonyabb vízelvezetés érdekében lett kialakítva, majd tovább fejlesztve. Ez a Nyírségben eleinte „egészséges” mértékű víztelenítési folyamatot indított el, azonban ez a folyamat az 1990-es évek elejétől már kiszáradás kezdeti jeleinek megjelenését eredményezte, hasonlóan a Duna-Tiszaközi Hátsághoz. Elindult a szárazodás.

Már az 1950-60-as években a vízügyi szakemberek felismerték, hogy a kialakult vízháztartási egyensúly felborulni látszik és például az Észak-Nyírség (Lónyay-főcsatorna vízgyűjtője) területén nagymértékű víztározó építések indultak el több helyszínen. A felszíni vízrendszerek ennek ellenére egyre csökkenő vízmennyiségeket szállítottak, a 1960-70-80-as években megépült víztározók gyakran vízutánpótlás nélkül maradtak. A mezőgazdaság válasza a csökkenő felszíni vizekre, hogy nagy számban megindultak a -részben engedélyezett és sok esetben engedély nélkül létesített- kutakból történő vízkivételek. Ez további talajvízszint süllyedésekhez vezetett és megindult a vele szoros kapcsolatban lévő rétegvizek nyomásszintjének csökkenése is. A talajvízszintek csökkenése elindította a térség természeti értékeinek degradációját, a rétegvízszint csökkenés pedig hosszabb távon az ivóvíz szolgáltatást is veszélyeztetheti.

Előkészítés

A felsorolt kedvezőtlen jelenségeket felismerve 1998-ban készült egy részletes tanulmány „A vízgyűjtő gazdálkodás fejlesztése a Lónyay-főcsatorna vízgyűjtőjén” címmel, ami már akkor felhívta a figyelmet a talajvízszintek csökkenésére, javasolta a mezőgazdasági célú felszín alatti vízkivételek korlátozását és javaslatokat fogalmazott meg a vízhiány mérséklésére. Előirányozta további víztározók létesítését, valamint térségi vízátvezetéssel a felszíni vízkészletek növelését. Egy másik 2005-ben készített tanulmány „A vízháztartás javításának lehetőségei a Nyírségben” címmel szintén foglalkozott a kérdéssel.

Mára a klímaváltozással összefüggésben egyre gyakrabban bekövetkező aszályok hatására a Nyírségben -azon belül a Kelet-Nyírségben is- a kiszáradási folyamat felgyorsult, nagymértékű vízhiányt eredményezve. A talajvízszintek soha nem látott mélységekbe süllyednek, ami miatt az azt addig megcsapoló felszíni vízfolyások kisvízi vízhozamai csökkennek, gyakran teljesen kiszáradnak. Tározók, tavak többségében egyre hosszabb időszakokra kiszáradnak. A nyírségi kedvezőtlen vízháztartási folyamatok a mai napig folytatódnak! A kedvezőtlen folyamatok megállítása és visszafordítása érdekében 2020-2023 között elkészültek az Észak-Nyírség (Lónyay-főcsatorna vízgyűjtője) vízháztartásának javítását célzó előkészítő feladatok (koncepciótanulmány, műszaki tervezés), melyek jelen koncepciótanulmánnyal már kiterjesztésre kerültek a Kelet-Nyírség területére is.

A „Klímaadaptációs előkészítő projekt a Felső-tiszai vízkészletek hasznosítására” című pályázat keretében a „Kelet-Nyírség vízpótlásának előkészítése” című koncepciótanulmány a tájegységet külön is vizsgálta.

Az előkészített fejlesztés célkitűzései:

Hasznosítható (szabad) vízkészlettel rendelkező folyóból történő vízátvezetéssel a terület felszíni és felszín alatti vízkészleteinek növelése (vízháztartás helyreállítása), csökkentve ezzel a felszín alatti vízkivételek iránti egyre növekvő igényeket, csökkentve a térség aszályterhelését, egyidejűleg növelve a terület gazdasági potenciálját, a vízre alapozott tájgazdálkodás lehetőségének megteremtése, csatornahálózatok átalakítása (vízelvezetés csökkentése a vizek szabályozott, károkozásmentes helyben tartásával).

A koncepciótanulmány vizsgálati feladata – a Kelet-Nyírség vízháztartásának javítása érdekében:

• a meglévő természeti és vízrajzi adottságokat összefoglalni, értékelni, a meglévő vízgazdálkodási létesítményeket bemutatni, állapotukat értékelni, rekonstrukciós szükségleteiket meghatározni.
• a vízpótlás lehetőségeit megvizsgálni, az egyes vízpótlási változatok közül a legmegfelelőbbet megjelölni és annak műszaki paramétereit bemutatni.
• az állandó tározók mennyiségének növelési lehetőségét megvizsgálni, új tározó helyszíneket meghatározni, a kiépítésükhöz szükséges műszaki létesítményeket megadni.
• az ún. területi tározási (csatornák menti kismélységű terület elárasztások) lehetőségek megteremtése, helyszíneik megjelölésével, a kialakításukhoz szükséges műszaki létesítményeket megadni.
• a meglévő, jelenleg elsősorban vízelvezetésre kiépített állami csatornahálózat átalakítási lehetőségeit feltárni annak érdekében, hogy a vízilétesítmények a lehető legnagyobb mértékben képesek legyenek vizek helyben tartására, medertározásra.
• az üzemirányítási és monitoring rendszert fejleszteni.
• a rekonstrukciók és fejlesztések költségét megbecsülni, beavatkozások ütemezését meghatározni.

A kezdetektől fontos volt, hogy olyan műszaki beavatkozások kerüljenek meghatározásra, melyek fenntartható módon, stabilan biztosítják a vízpótlást, víztározást, vizek helyben tartását, segítik a klímaalkalmazkodást, a természetvédelmet, a vizek többcélú hasznosítását, a felborult vízháztartási egyensúly helyreállítását.

Fejlesztés hatása:

• a felszíni vízkészletek nőnek
• felszín alatti víz szintje emelkedik
• megállítható a természeti értékek degradációja, elősegíthető azok revitalizációja
• lehetőséget ad a turisztikai, rekreációs fejlesztéseknek
• csapadékbő időszakban a belvízgazdálkodás is megvalósulhat a megújuló, kibővítendő rendszerelemekkel

A klímaváltozás hatásai a Kelet-Nyírségben végbemenő kiszáradási folyamatokat erősítik. Az látható, hogy különböző okokból természetes úton ez a kedvezőtlen folyamat már nem fog megfordulni. A vízháztartás helyreállítására ezért lépéseket kell tenni, melyek az érintett térség(ek) számára kiemelten fontos.

1. Vízpótlás megvalósítása

A fejlesztési koncepció leglényegesebb eleme a felszíni vízkészletek növelése vízátvezetéssel a Tisza folyó vízkészletéből. A Kelet-Nyírség főbb csatornáinak vízpótlása a vizsgálati terület északi és nyugati határvonala irányából, a Tisza folyó vízkészletéből, az Észak-Nyírség vízpótlásának tervezésében részben kidolgozásra került vízjogi létesítési engedélyes szinten. A terveket 2023-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából a Viziterv Environ Nonprofit Kft. készítette el a „Nyírség Vízgazdálkodásának fejlesztését (vízpótlás, víztározás, helyi vízvisszatartás) célzó projektelőkészítés” című, KEHOP 1.3.0-15-2022-0034 számú projekt keretében. A vízpótlás megvalósításához egy tiszai vízkivételi szivattyútelep és több nyomásfokozó szivattyútelep megvalósítása szükséges, felszín alá telepített zárt csővezetékrendszer kiépítésével.

A Kelet-Nyírség északi vízpótlásának főbb paraméterei, fontosabb elemei:

• vízpótló rendszer kapacitása 0,5-0,75 m3/s,
• vízkivételi mű helye a Tisza folyó bp. 682+280 fkm szelvénye,
• nyomóvezeték hossza (Kelet-Nyírség irányába az utolsó vízleadási pontjáig) 61,5 km,
• nyomásfokozó szivattyútelepek száma 5 db,
• vízleadási pontok száma 4 db,
• 30-50 ha nagyságú napelempark a fenntartható üzemeltetés érdekében,
• üzemmérnökségi központ.

Ezzel a műszaki megoldással tehát a Kelet-Nyírség irányába 0,5-0,75 m3/s folyamatos vízutánpótlás biztosítható évi 300 napon keresztül, ami évi 13-19,5 millió m3 víz mennyiséget jelent. Meg kell valósítani a vízpótlással érintett meglévő csatornák és a vízpótló vezeték kapcsolódását is. A vízpótlás fenntarthatósága érdekében napelempark kiépítése szükséges a rendszerüzemeltetés során felmerülő teljes energiaigény fedezésére. A zárt vízpótló rendszert üzemeltetése, vezérlése, monitoring adatokat értékelése, szükséges javítások, karbantartások elvégezése érdekében szükséges egy üzemmérnökségi központ kialakítása.

2. Víztározás fejlesztése

	Tározó	Csatorna neve	Szelvényszáma (km)	Térfogata (millió m3)	Felülete (ha)
1.	Söreföldi-tározó	Pilis-Piricsei-folyás	25 + 400	0,64	71,6
2.	Kacsavári-tározó	Pilis-Piricsei-folyás	8 + 150	1,92	240,0
3.	Gánási-tározó	Pilis-Piricsei-folyás	6 + 405	1,2	85,3
4.	Nagyfenéki-tározó	Bódvaj-patak (Bódvaj I.)	7 + 745	0,27	44,7
5.	Dezsőy-tározó	Meggyes-Csaholyi-főfolyás	5 + 300	0,16	53,1
6.	Pécsitagi-tározó	Nagydobos-Szamosszegi-csatorna	5 + 560	0,08	16,2
			Összesen	4,27	510,9

Teljes feltöltésük esetén a Kelet-Nyírsége javasolt 6 db tározóban összesen 4,27 millió m3 víz tározása valósulhat meg.

Helyi vizek visszatartása a területen (időszakos elárasztások)

A Kelet-Nyírség vízháztartásának javítása, a víztestek mennyiségi hiányának csökkentése, a lehető legnagyobb mértékű pozitív hatás elérése érdekében -az állandó víztározók és a csatorna medrekben történő vízvisszatartások megvalósításán túl- helyi vízvisszatartásra, un. területi tározók (időszakos elárasztások) kialakítására is szükség van. Ezeknek az időszakos tározásoknak a lényege, hogy a helyben keletkező vagy a csatornák által szállított, összegyűjtött vizeket egy duzzasztó létesítésével (szabályozható zsilip, fix küszöbű duzzasztómű /természetközeli megoldással is/, ahol lehetséges akár földáttöltés) olyan módon tartsuk meg, hogy a csatorna medrek megteljenek, a vizek szabályozottan lépjen ki a medrekből a környező területek árasztása érdekében. Hatására jelentősen tudjuk növelni a vizek helyben hasznosulását, a talajvízszintek lehető legnagyobb mértékű emelését, a rétegvíz irányába történő utánpótlódást, az érintett területek mikroklímájának javulását.

A helyi vízvisszatartásra alkalmas területek feltárása több lépésben történt. A részletes vízgálatok eredményeként 67 db helyszín került megjelölésre, melyek összesen több mint 766 ha nagyágú területen, közel 3 millió m3 víz megtartására lesznek alkalmasak.

Csatornamedrekben való tározások

Az állami tulajdonú csatornák medrében történő vízvisszatartások jelenleg csak korlátozott mértékben biztosítottak, elsősorban meglévő zsilipekkel.
A koncepciótanulmány készítése során -a vízháztartás javítása érdekében- a vízpótlás megvalósítása és az állandó tározók építése mellett a mederben történő vízmegtartás is kiemelt figyelmet kapott. Azokon az állami tulajdonú csatornaszakaszokon is megvizsgálásra került a medertározás lehetősége, melyeken nem épül állandó tározó és nem valósul meg helyi vizek visszatartása területek elárasztásával. A tervezési területen 64 helyen, összesen 24 db állami tulajdonú, FETIVIZIG kezelésű csatornán, 84,08 km hosszban került medertározás meghatározásra. Ezekben a mederszakaszokba összesen közel 180 ezer m3 víz tartható helyben, úgy, hogy a duzzasztás hatására a csatornák medréből nem lép ki a víz.

3. Jelenlegi vízgazdálkodási rendszer rekonstrukciója

A jelenlegi vízgazdálkodási rendszer fejlesztése azért szükséges, hogy a jövőbeni feladatát a felvázolt fejlesztések megvalósítása után hatékonyan el tudja látni. Ezek a következő feladatok: csatornák rekonstrukciója (iszap kitermelése), csatorna mederburkolatok helyreállítása, depónia magasítások. Emellett állami tulajdonú, FETIVIZIG és HNPI kezelésű műtárgyak (67 db) közül 33 db-ot különböző mértékben fel kell újítani, 31 db esetében átépítés szükséges, ami a meglévő műtárgy elbontását és új műtárgy építését jelenti.

Egyéb kapcsolódó fejlesztések

Szükséges a meglévő monitoring hálózat fejlesztése különös tekintettel a felszín alatti vízháztartási viszonyok (talajvíz, rétegvizek) eddigieknél alaposabb megfigyelése érdekében, valamint az országos aszálymonitoring hálózat részeként a hálózat bővítése a Kelet-Nyírségben.