A Nyírség megmentése az elsivatagosodástól, Szatmár és Bereg vízpótlása

Az elmúlt időszakban a szakemberek egybehangzó megállapítása szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye déli és Hajdú-Bihar vármegye Észak-keleti területének azaz a Nyírségnek jelentős részén kritikus vízhiány alakult ki, a területet komolyan veszélyezteti a Homokhátságon már bekövetkezett félsivatagosodás. A vízhiány a felszín feletti és felszín alatti vizeket egyaránt érinti. A terület tavainak jelentős része a vízutánpótlás hiánya miatt időszakosan kiszáradt, a talajvízszint drasztikusan lecsökkent. A kialakult helyzet okai között a klímaváltozás negatív hatásai mellett az emberi beavatkozás is jelentős. Talán az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megfelelő tervezéssel és beavatkozással megállítsuk és visszafordítsuk a kritikus folyamatot. Ezzel megakadályozható, hogy az ország egy jelentős területe visszafordíthatatlanul élhetetlenné váljon. Ellenkező esetben a Nyírség is félsivataggá válik néhány évtized alatt.

A klímaváltozás hatásai nem kímélik a természeti értékekben különösen gazdag szatmári és beregi térséget sem. A projekt ezen területek vízhiányának pótlását is vizsgálja. Célja, hogy az éghajlatváltozás szélsőségeihez való alkalmazkodást segítse a Felső-tiszai folyószakasz mentén. Az elkészült szakmai anyagok több, egymástól eltérő műszaki tartalmú projekt elemet foglalnak magukba, melyek mindegyike a vizeinkkel való előrelátó gazdálkodást segíti.
Minden elemre egyaránt érvényes, hogy az elmúlt évtized klimatikus és vízjárásban tapasztalt változásai, kedvezőtlen tendenciái teszik azokat szükségessé. A csökkenő talajvízszintek és az egyre alacsonyabb szintű árhullámok, valamint a szükségesnél kevesebb mennyiségű és kedvezőtlen eloszlású csapadék miatt elengedhetetlen az innovatív, eddig nem alkalmazott műszaki megoldások alkalmazása.

A projekt összhangban van a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2. célkitűzéseivel, különösen a Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia rövid, közép és hosszú távú cselekvési irányaival. A tervezett tevékenységek a vízvisszatartó vízrendezést és a fenntartható területhasználatot célozzák. A projekt vizsgálta a mély fekvésű, mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területek vízvisszatartásra történő hasznosítását, elősegíti a kistáji vízkörforgások rehabilitációját, lehetővé teszi számos területen a rendszeres sekély vízi elöntést, illetve segíti az ártéri tájgazdálkodási mintaterületek kialakítását.

A Tiszából tervezett vízpótlási megoldások vizet juttatnak egyrészt a csatornarendszerbe, másrészt egyes kijelölt mély fekvésű területekre. A tájban ilyen módon megjelenő víz csökkenti a légköri aszályt, javítja a mikroklimatikus viszonyokat, lassítja, illetve hosszú távon megfordítja a talajvízszint süllyedését, valamint vízhez juttatja a kiszáradással fenyegetett természetes területeket.
Összegezve tehát, a tervezett, illetve előkészített beavatkozások segítik a tájat alkalmazkodni az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyokhoz. A kiszáradás negatív tendenciáit jelen ismereteink alapján ezekkel a műszaki megoldásokkal tudjuk mérsékelni, illetve jó esetben megfordítani. A tervezett vízpótlás és a folyómedrekben megvalósuló időszakos vízvisszatartás, véleményünk szerint hatékony eszközei lehetnek a sikeres klímaadaptációnak.

A Kárpát-medencei Magyarokért Egyesület részéről fontos szempont volt az egész projektmegvalósítás folyamán, hogy egy-egy problémát a szakemberek mindig több irányból alaposan megvizsgáljanak.  Ennek megfelelően esetenként több, akár 4-5 műszaki megoldást modellezésére is sor került.

A projekt keretében elkészült tanulmányok és tervek a munka lezártát követően bemutatásra kerültek a Területi Vízgazdálkodási Tanács tervzsűrijének, az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak továbbá a Vízügyi Tudományos Tanácsnak, akik azt véleményezték és elfogadták.